A XX. század első felében Tang Hao és mások megpróbáltak utána járni annak, hogy pontosan mikor és ki hozta létre a Taiji-quan-t. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a XVII. Század közepén - amikor a Ming-dinasztiát a Qing-dinasztia váltotta fel - a Honan tartomány Wen megyéjébol származó Chen Wangting hozta azt létre. Ő a megye katonai védelméért felelős személy volt. (A család a földbirtokait majd a XX. század első felében fogja elveszíteni, amikor felosztják a parasztok között).

Chen Wanting - a família hagyományai szerint - a Chen család 9. nemzedékének volt a képviselője. Az ő Taiji-Quan-ja 7 pusztakezes (57, 27, 24, 23, 29, Paochui, 108) és néhány fegyveres formagyakorlatból (kétélű egyenes kard, szablya, lándzsa), valamint lökésgyakorlatokból állt.

A família 14. nemzedékének idejéből két kiemelkedő mester neve maradt fenn, ők még valamennyi formagyakorlatot ismerték, ellentétben a család többi tagjával, akik általában két pusztakezes és egy-két fegyveres formánál többet nem gyakoroltak. Az egyikőjük Chen Youbeng, aki az egészség megőrzését előtérbe helyezve hozta létre az egy formagyakorlatos Új stílust. (később erre alapozva hozza létre Chen Qingping a Zhaobao stílust, mely egy városról kapta a nevét). A másik jelentős mester Chen Changxing, aki a két formagyakorlatos Régi stílust hozta létre.

Chen Chanxing (1771-1853) arról is ismert, hogy tőle tanult Yang Fukui - vagy másnéven Yang Luchan - (1799-1872), aki később megalkotta a saját stílusát (Yang stílus). Yang Luchan és második fia Yang Banhou (1837-1892) elkezdték tanítani az ún. Kis stílust (Yang Taiji egyik változata) Quan You-nak (1834-1902), az uralkodó család mandzsu származású testőrkapitányának, aki később felvett egy han nevet - Kína lakosságát döntően ez a népesség teszi ki- (Wu), s innen ered az általa létrehozott új taiji stílus neve: Wu Taiji.

A Taiji öt legismertebb stílusa között létezik egy másik Wu stílus is, amelyet a Yongnian megyei Wu Yuxiang (1812-1880) hozott létre. Ő 1851 körül Yang Luchan-tól tanulta a Chen család Régi stílusát, majd az Új stílust Chen Qingping-től. Az ő tanítványa volt Li Yiyu (1832-1892), aki tudását Hao Weizheng-nek (1849-1920) adta tovább, s tőle tanult Sun Lutang (1861-1932), aki a Sun stílus megalkotója.


Ezen öt széles körben ismert irányzat (Chen, Yang, a kétféle Wu, valamint Sun) mellett, természetesen sok más kevésbé ismert Taiji stílus is létezik. Az egyes stílusoknak számos változata van. Főleg a XX. században jött létre rengeteg kisebb jelentőségű változat, melyet a kínai kommunista kormány sport- és egészségügyi politikája is szorgalmazott, bár ez kizárólag az egészség megőrzése céljából folytatott gyakorlást tekintette elfogadhatónak, mert a harcművészetek művelését tiltotta a "kulturális forradalom" idején, ami természetesen vonatkozott a Taiji-ra is, kivéve a "gyógyító" Taiji-ra. (A nyugati világ egyoldalú képe a Taiji-ról ennek köszönhető, hiszen a tereken, parkokban ezt a Taiji-t gyakorolták).

Chen Changxing dédunokája Chen Fa-Ke (1887-1957) volt a XX. század legjelentősebb Chen Taiji mestere (17. nemzedék), akiről azt tartották, hogy tökéletes tudással rendelkezett. Ő egy kicsit tovább fejlesztette dédapja két formagyakorlatos stílusát, amelyet Új stílus néven is ismernek. Az ő tanítványa volt a jelenlegi nagymester a (18. nemzedékhez tartozó) Feng Zhi-Qiang (1926- ), aki szintén tovább csiszolta a Chen Taiji két formagyakorlatos stílusát, melyet kiegészített két további formával (24 és 48) azért, hogy elősegítse a két eredeti (83 és 71) könnyebb elsajátítását. Ez az új stílus Chen Shi Xinyi Hunyuan Taiji-quan néven ismert.

Han Kui-Yuan - a már évek óta Magyarországon élő 19. nemzedékbeli Chen Taiji mester - először Chen Fa-Ke egy kimagasló tudású (18. nemzedékhez tartozó) tanítványánál Tian Xiuchen-nél (1916-1984), majd annak halála után Feng Zhi-Qiang-nél tanult. Han mester 2001 őszén hozta létre a Magyarországi Chen Shi Xhinyi Hunyuan Taiji-quan Egyesületet.